április 24, 2024

Béta glükán

A béta-glükán a természetben is előforduló poliszacharid; több altípusát különítik el, attól függően, hogy hány szénatom kapcsolódik a molekulához. Gombák, növények és baktériumok sejtfalának alkotóelemei Az 1,3/1,6 béta-glükán egy speciális komplex, mely bizonyos gombákban nagyobb mennyiségben megtalálható. A béta-glükán nem egy molekula, hanem egy molekula család. A zab, a zöld árpa, a ganoderma rengeteget tartalmaz belőle. A béta-glükánokat az emberi emésztő rendszer enzimjei nem tudják lebontani, ezáltal azok helyben vagy felszívódva különböző élettani hatást tudnak kifejteni. A béta glükánok korábban természetes módon megtalálhatóak voltak a táplálékainkban és biztosították az immunrendszer folyamatos és természetes stimulációját. A  gombaölőszerek fokozatos elterjedésével ezek a természetes immunstimulánsok már nem kerülnek be a szervezetünkbe.

Fő feladata az immunsejtek, a makrofágok aktiválása, amelyek elfogják és elnyelik az összes idegen anyagot (baktériumok, vírusok stb.) , felismerik és elpusztítják a mutáns sejteket.A béta-glükánok  ugyanúgy kiürülnek a szervezetből, mint a C-vitamin, ezért napi pótlásuk folyamatosan indokolt.

Elismerten koleszterinszint-csökkentő hatású, szív- és érrendszeri betegségek esetén ajánlott.
Más kutatások szerint hozzájárul a szervezteben keletkező méreganyagok eltávolításához.
Elterjedten használják olyan készítményekben is, amelyek célja a bőr szépségének és egészségének megőrzése, mivel egyes felmérések szerint ilyen esetekben is hatékony lehet.

„Immuno-kemoterápia”

A természetes immunsejtek béta-glükánokkal történő “bekapcsolása” a daganatok elleni küzdelembe új fejezetet nyitott az immunológiai tumorterápiában. A preklinikai teszteket követően néhány tucat, gyógyíthatatlannak nyilvánított páciensen is alkalmazták az “immuno-kemoterápiát”, akik közül többen teljes remisszióba kerültek. Van olyan páciens, aki már több mint 6 éve tumormentes, a korábban diagnosztizált gyomorcarcinoma peritonealis áttételekkel nem mutatható ki a szervezetében (Nakayama et al. ’04).